1. rész

Kissé zűrös koncert

*Stella szemszöge*
Egy átlagos napnak indult a mai felkeltem, elvégeztem a reggeli rituálémat majd indultam az iskolába ugyanis egyedül voltam otthon mert a szüleim már elmentek dolgozni
Minden reggel együtt megyek az iskolába az én BFF-emmel Carollal ezen a reggelen sem történ másképp.
-szia-mondta Carol majd szorosan megölelt
-szia-köszöntem énis a barátnőmnek
-indulhatunk?-kérdeztem
-persze-válaszolt
Az úton viszonylag csendben voltunk mivel egész este Skypoltunk egymással és nagyon fáradtak voltunk.
Mikor beértünk az iskolába gyorsan bedobáltuk a könyveinket a szekrényünkbe és már indultunk is a terembe.
Első óránk matek volt ami kín-szenvedés volt részemről olyan volt mintha a falom lévő óra is visszafelé járt volna.
A suliban töltött többi idő viszont elég hamar eltelt.
Hazamentünk Carollal és otthon szó szerint beestünk az ajtó, mert az én drágalátos barátnőm megbotlott a küszöbbe és nekem esett hátulról így aztán mind a ketten dőltünk. Miután sikerült felkecmeregnünk a földről bementünk a szobámba és leültünk az ágyra, hogy kipihenjük az előbbi esésünket.
Én a telefonomon fb-ztem Carol pedig a laptopomat nyomkodta míg egyszercsak őrült hangerővel fel nem kiálltott:
-úristen ezt elsem hiszem !!!-kiabált a barátnőm
-mi történt ???-kérdeztem
-képzeld most hétvégén lesz Big Time Rush koncert Manhattanben!!!-modta még mindig iszonyú magas hangerővel
-és ennek örülsz ennyire, hogy mindjárt megsüketítessz ???-kérdeztem Carolt hisz én nem igazán tudom mi az a Big Time Rush csak annyit tudok, hogy 4 srác énekel benne és Carol egy óriási rojongójuk
-jajj bocsi-mondta Carol-csak annyira izgatott vagyok, ugye elössz velem ??? Kérlek !!!-kérlelt a barátnőm és közbe kiskutya szemekkel nézett rám
-jajj ne csak ezeket a szemeket ne, ezeknek a cuki szemeknek, hogy tudnék nemet mondani ??!-mondtam
-akkor eljössz velem?-kérdezte
-hát nemis tudom, tudod nagyon jól, hogy én nem igazán ismerem a bandát csak annyit tudok róla amennyit te meséltél-válaszoltam
-ne akard, hogy megint úgy nézzek mint az előbb!!!-mondta
-jó-jó rendben elmegyek veled-montam mire Carol már a nyakamban csüngött és ölelgetett
A hét többi része hamar eltelt és nem történt semmi érdekes csak, hogy egész héten azt hallgattam, hogy Caroline, hogy áradozik erről a bandáról, komolyan már kezd elegem lenni belőlük pedig még nem is voltunk a koncerjükön.
Már nagyban készülődtünk Carollal ez a lány már teljesen bevan zsongva az estétől pedig még több mint 2 óra hossza van a koncertig.
Mikor készen lettünk elindultunk Manhattanbe nem volt nagyon messze 20 perc alatt oda is értünk már hatalmas volt a tömeg szerintem több ezren lehettek ezért én így szóltam Carolinenek:
-figyu itt túlsok az ember én nem nagyon szeretnék oda bemenni tudod, hogy nem nagyon szeretem a tömeget
-oké akkor nem megyünk-mondta szomorúan
-de figyelj te attól nyugottan menjél én itt megvárlak-mondtam vigasztalás képpen erre neki egyből felcsillant a szeme
-biztos nembaj???-kérdezte
-nem dehogy menj csak nyugottan-mondtam mire Carol jó szorosan megölelt és már elistűnt a tömegbe, én meg egyedül maradtam
Szerintem a koncert még valamiért nem kezdődhetett el bár nehéz megállapítani a rengeteg sikításból
Kint vártam Carolt és fel-alá járkáltam amikor egyszercsak valaki nekem jött szemből és mind a ketten elestünk
-ó istenem miért nem nézel a lábad elé!!!-szitkozódtam
-ohh elnézést nagyon sajnálom, nem volt szándékos csak nagyon sietek a koncertre-és segített felállni a földről
Amikor belenéztem azokba a csokoládé barna szemeibe teljesen elvesztem bennük, alig tudtam valami értelmes választ kinyögni
-ne-nem-nembaj-nyögdécseltem ment egy 2 éves kisbaba
-nekem most mennem kell remélem még összefutunk de nem szószerint,szia-és már rohant is tovább a titokzatos idegen
-szia-kiabáltam utánna de kétlem, hogy hallotta volna
Úristen ezt azonnal elkell mondanom Carolnak, és már rohantam is be.
*Carol szemszöge*
A koncertnek már vagy 15 perce elkellett volna kezdődnie már nagyon ideges vagyok, és nagyon aggódon Stella miatt is, hogy odakint vár egyedül
mire ebbe belegondoltam megláttam Stellát aki pont felém siet.
*Stella szemszöge*
Pont megtaláltam Carolt, hogy elmeséljem neki, nogy egy milyen cuki fiúval futottam össze szó szerint amikor egy hatalmas képernyőn elkezdődött a visszaszámlálás: 5-4-3-2-1
És kedődött is a koncert amikor megpillantottam...